Egy középkori rejtély: Nicole Oresme (1323–1382) és a térgörbület gondolata

Descrierea eventului:

Egy 1952-ben publikált tanulmányában J. L. Coolidge azt írja, „az első szerző, aki utalt a térgörbület definíciójára, egy 14. századi gondolkodó, Nicole Oresme volt”. Coolidge hozzáteszi: „Oresme úgy gondolta, a kör görbülete fordítottan arányos a sugarával – vajon hogyan jutott erre az elképzelésre?” Ez a kérdés képezi vizsgálódásunk kiindulópontját is. Megmutatjuk, hogy Oresme művét történeti és politikai beágyazottsága felől érdemes olvasnunk, nevezetesen annak az időszaknak a kontextusában, amelyet Nyugat-Európában Arisztotelész újrafelfedezése határoz meg. Az 1351 és 1355 között írt Tractatus de configurationibus qualitatum et motuum című művet vizsgálva megmutatjuk, hogy Oresme tanában a görbület fogalma a térábrázolás gondolatával egy időben született. A fogalom több száz évvel később, 1854-ben Bernhard Riemann-nál tér vissza. Meglepőnek tűnhet, hogy egy 14. századi szerző úgy gondolta, a pszichológiai jelenségek modellezése történhet „konfigurációk” segítségével.