A petefészekrák terápiás lehetőségei: a hagyományos kemoterápiától a molekuláris biomarkerek által meghatározott, személyre szabott kezelésig

Descrierea eventului:

A petefészekrák az egyik legsúlyosabb nőgyógyászati daganatos betegség, amely magas halálozási aránnyal jár. Ennek fő okai: egyrészt, hogy sok esetben csak későn fedezik fel, másrészt, hogy a daganatok biológiai tulajdonságai betegenként jelentősen eltérhetnek.

Az elmúlt évtizedekben a kezelés sokat fejlődött. Korábban szinte kizárólag platina- és taxánalapú kemoterápiát alkalmaztak, ma azonban egyre inkább a daganat molekuláris jellemzőihez igazított, személyre szabott kezelések kerülnek előtérbe. Az első jelentős előrelépést a bevacizumab nevű célzott gyógyszer bevezetése jelentette, amely javította a betegség kontrollálhatóságát. Igazi áttörést azonban a BRCA1 és BRCA2 génmutációk, valamint az úgynevezett homológ rekombinációs hiány (HRD) felismerése hozott. Ezek az eltérések lehetővé tették egy új kezelési elv alkalmazását, az úgynevezett szintetikus letalitásra épülő  PARP-gátlók használatát, amelyek különösen azoknál a betegeknél bizonyultak hatékonyaknak, akiknél kedvező molekuláris eltérések mutathatók ki. A megfelelő betegek kiválasztása azonban nem mindig egyszerű feladat. A HRD-vizsgálatok korlátai, a különböző tesztmódszerek közötti eltérések, valamint a daganatok időben és a szervezeten belül is változó tulajdonságai megnehezítik a döntést.

Amikor a beteg nem reagál a platinaalapú kemoterápiára, új terápiás megközelítésekre van szükség. Ígéretes új irányt jelentenek az úgynevezett antitest–gyógyszer konjugátumok (ADC-k), amelyek célzottan juttatják el a daganatsejtekhez a sejtmérgező hatóanyagokat, csökkentve ezáltal a mellékhatásokat. A folátreceptor-alfa ellen ható kezelések — például a mirvetuximab soravtanzine — egyes betegcsoportoknál jelentős klinikai eredményeket mutattak, és egy új korszak kezdetét jelezhetik a petefészekrák kezelésében.