Az ökoegzisztencializmus az a filozófiai megközelítés, amely az emberi létezés értelmét és szabadságát a természeti környezettel való organikus kapcsolatban és a környezeti válságra adott válaszokban keresi. A nyugati, naturalista ontológiával ellentétben, amely az emberi szubjektumot egy passzív és külső természettel (objektummal) helyezi szembe, az ökoegzisztencializmus az egzisztencialista filozófia, az ökológia és antropológia nézőpontjait ötvözi, abból a felismerésből kiindulva, hogy az egzisztenciális szorongás, a felelősség és az értelemkeresés kérdései egyre inkább összefonódnak az ökológiai válsággal. Az egzisztenciális kérdésekre adott lehetséges válaszokat feltáró előadás a brazil Kalapalo és Umutina őslakos közösségekben végzett terepkutatásokon alapul. Ezekben az animista és totemista közösségekben az állatokkal, a növényekkel és az erdei terekkel való találkozások nem véletlenszerűek, hanem strukturálisan jelentős, identitásépítő események, amelyekben az erkölcsi élet kiteljesedik és az én és a világ közötti határ átjárhatóvá válik.