Alexandriai Philón (i. sz. I. század) az első ismert szerző, aki a Biblia filozófiai olvasatát javasolta. Művelt és eredeti gondolkodóként nemcsak a bibliai szövegek, hanem a platóni dialógusok értelmezésének módszerét is kidolgozta, hosszú és gyümölcsöző egzegetikai hagyományt teremtve, amelynek célja a nyelv és a gondolkodás bensőséges kapcsolatának megértése. A középkori és újkori európai filozófiára gyakorolt hatása annak is köszönhető, hogy Philón az első nyelvfilozófus, aki a klasszikus hermeneutikát a szellemfilozófia rangjára emelte. Az előadás két Philón-szöveg bemutatására vállalkozik: egyik (a De aeternitate mundi) szigorúan filozófiai, a másik (a De opificio mundi) teológiai. A Teremtés könyvének értelmezését megkísérlő szövegek párhuzamos olvasata lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogyan használja Philón a klasszikus gondolkodásból (Platón, Arisztotelész, sztoicizmus) kölcsönzött érveket egy paradox tézis, a teremtett világrend örökkévalóságának tézise alátámasztására.